Évekkel ezelőtt, amikor úgy döntöttem, hogy egy ideig albérletben fogok élni, még nem is tudtam, hogy milyen váratlan utazásra vállalkoztam. Még egyetemista voltam, amikor láttam, hogy egy helyben maradni és várni a lehetőségeket nagyon hiú ábránd. Az ismerősök, barátok sokszor tanácsolták nekem, hogy a jövőmet úgy tervezzem, hogy legyen saját házam/lakásom. Tudod, az a bizonyos „biztos pont” az életben. Én viszont mérlegeltem, hogy ennek a „biztos pontnak” milyen hátrányai vannak. El nem tudtam képzelni azt, hogy 20 évre lekötöm magam egy hitellel egy helyhez, holott a világ sokkal tágasabb, mint az a pont. Ez az elhatározásom akkor sem változott, amikor férjhez mentem. Szerencsére, a férjem is osztotta a véleményemet. Ezt az elhatározást a család nagyon nehezen érette meg. De kitartóak voltunk és mára, ha nem is értették meg a döntéseink miértjét, de elfogadták.
Ez a döntés tette lehetővé, hogy tudunk sodródni az élettel. Nincs kötöttség, és közösen tudjuk építeni a jövőnket. De ehhez azt is meg kellett tanulni, hogy az otthon mindig ott lesz, ahol mi vagyunk.
Egyik alkalommal az élet Németországba sodort. Igaz, ideiglenesen, csak három évre költöztünk ki. A kiköltözés is érdekes volt, de ezt egy másik alkalommal mesélem el. 😉 Mivel a munkahely miatt költöztünk külföldre, ezért minden ez határozza meg a kint tartózkodás hosszát. Folyamatosan résen kell lenni, figyelni a változásokat. Egyik alkalommal a munkáltató olyan üzleti döntést hozott, ami nagy befolyással lett az életünkre. Az ideiglenesre tervezett három év hirtelen lecsökkent és gyors döntéseket kellett meghoznunk.
A munkáltató által biztosított külföldi kiküldetés mindig tartogathat meglepetéseket. Ezt az élethelyzetet leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy adott ország képviseletet nyit egy idegen országban és oda küldi az ország képviseletét, így lesznek ők diplomaták. Ez pontosan ilyen. A diplomaták élete külföldön pont annyi ideig tart, amíg az „anya” ország vissza nem hívja őket. Bármikor előfordulhat, hogy hamarabb kell hazamenniük, mint ahogy a kiküldetésük tartott volna.
Légy résen, ha költözésről van szó!
A kitérő után kanyarodjunk vissza az eredeti témához, vagyis a költözéshez. Amikor megkaptuk a híreket, hogy bármely pillanatban hazarendelhetnek, akkor nagyon feszült lettem. Azért lettem feszült és ideges, mert megfeledkeztem valamiről. Egy olyan dologról feledkeztem meg, amiről sosem lenne szabad. Ismered a mondásomat?
Tervezd meg a megtervezhetőt és készülj fel a váratlanra.
/Okszimec Krisztina/
A mondat második feléről feledkeztem meg. Nem voltam felkészülve a váratlanra. Annyira jól éreztem magam abban a helyzetben, teljesen elkényelmesedtem. Nem is foglalkoztam azzal, hogy albérletben élek, hogy külföldön vagyok, hogy semmi sem biztos. A feszültségből hirtelen egyfajta rettegés és félelem lett. Fél napig jártam fel alá a lakásban mire le tudtam nyugodni. Nem értettem magamat, nem értettem, hogy miért reagálok így. Kellett egy fél nap, mire sikerült lenyugodnom, és újra tisztán láttam a helyzetet. Rá kellett jönnöm arra, hogy igen, nem voltam felkészülve a váratlan költözésre.
Hirtelen összekaptam magam, és gyorsan végiggondoltam, hogy ez a „váratlan költözés” mivel is jár. Végiggondoltam, hogy mennyi cuccunk volt, amikor megjöttünk. Hány körös volt a költözés. De ezeket a dolgokat csak azért vettem elő, hogy újra beleéljem magam a költözésbe, hogy átjárjon az érzés. Ha már költöztél, akkor tudod, hogy a költözés során speciális képességeid lesznek. Olyan képességek, amit csak a költözés ideje alatt érzékelsz. Azzal, hogy engedtem, hogy az érzés átjárjon, gondolkodtam a költözésen, megjelentek a speciális képességek is. Csak arra lettem figyelmes, hogy hirtelen elkezdtem tervezni a következő néhány napot. Megterveztem, hogy mit és hogyan kezdek el bepakolni, kivel fogok költöztetni, kivel kell tárgyalnom. Aztán végiggondoltam, hogy kit és hol kell értesíteni, hogy elköltözünk. A következő gondolat pedig az volt, hogy hova is kell költözni, vagyis hol lesz az új hely.
És ezzel a lendülettel a nap második felére készen volt a teljes költözési terv. Már csak a döntésre kellett várnunk, hogy az időpontokat izzítsuk a tervben.
Amikor a költözés szele megcsap, akkor sose indulj ki abból, hogy milyen volt, amikor odaköltöztél, hogy mit hogyan csináltál. Az már a múlt. Arra kell koncentrálnod, hogy jelenleg miben vagy. Természetesen végig kell gondolni, hogy az odaköltözés milyen volt, de ne akard újra megélni, még akkor is, ha úgy érzed, hogy tök jó volt. Fontos, hogy mindig az adott helyzetre hangolódj rá, az adott költözést vizsgáld meg. A régi emlékek segítenek, hogy jobb legyen a következő költözésed.
Összefoglalva
Számomra ez a helyzet két dolgot is megtanított: éberség és bizalom. Be kellett látnom, hogy nem voltam éber, hisz nem voltam felkészülve egy váratlan költözésre. Egy ilyen életvitelben az éberségnek mindig ott kell lennie. Sosem szabad teljes mértékig ellazulni, mert ha elfelejtesz ébernek lenni, akkor az élet kisegít, hogy újra visszarázódj az éberségbe. 🙂
A másik dolog, amit megtanított, az a bizalom volt. Bíznom kell a képességeimben. A feszültség, ami akkor keletkezett, amikor megérkezett a váratlan hír, azért volt, mert elfelejtettem bízni önmagamban. Bíznom kellett volna magamban az első pillanattól kezdve. Hisz, ez már nem az első költözésem és minden képességgel rendelkezem, hogy nyugodt maradjak.
Miután elkészültem a tervvel a feszültség elszállt és megérkezett a várva várt pozitív izgatottság. Ez az érzés, vagyis a pozitív izgatottság teszi lehetővé, hogy ne a stresszre és a feszültségre koncentráljak, hanem valami sokkal jobb érzésre.
u.i.:Ha már a költözés szele megcsapott, akkor ideje tervezni.
A költözés tervezéshez megfelelő eszközt itt találsz: >>>Katt ide<<<
