Oldal kiválasztása

Gyerekkoromban nagyon kevés könyvhöz tudtam hozzájutni. Talán pont ezért, mindig elvarázsolt a könyvek világa. Még mindig rabul tud ejteni egy könyv. Jobban kötődök hozzájuk, mint a ruháimhoz. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy életem első könyvét 16 évesen olvastam el. Természetesen voltak nyári kötelezők, viszont számomra a nyár nem az olvasásról szólt. Nekem a nyári szünet mindig is egyet jelentett a kalandokkal és a természettel. Most feltehetnéd azt a kérdést, hogy akkor miért nem év közben olvastam. Talán azért, mert az iskola annyira lefárasztott, hogy semmi energiám nem volt a könyvek után nyúlni. Másrészt, akkor még nem értettem, hogy mit is jelent egy könyvet elolvasni. Mit jelent az, hogy szinte eggyé válsz az olvasottakkal. Kiszakadsz a szürke hétköznapokból.
Azóta, amióta elolvastam életem első könyvét, folyamatosan olvasok. Hol ezt, hol azt. Szeretem a könyveket. Számomra a könyveknek értékük van. Ezért is volt olyan nehéz megtanulni az elengedést.
Már lassan bejeztem az egyetemet, de a szobámban még ott voltak a középiskolás könyvek, füzetek. El sem tudom mondani, hogy szüleim hány alkalommal kérleltek, hogy szabaduljak meg tőlük. Rengeteg helyett foglaltak el. Sőt, nem csak a könyveket szorongattam, hanem a füzeteimet is. Az egyetemi évek alatt még több jegyzetem lett. Már alig látszottam ki a könyverdőtől.
Cseles voltam. Apránként ugyan, de szétszórtam a lakásban a könyveket, így a szüleimnek nem tűnt fel annyira a dolog. Ez a csel addig tartott, amikor belső felújítás volt nálunk és az összes könyvet át kellett mozgatni. Amikor meglátták a könyv és füzethegyeket, elő is vettek. Mondtam, hogy én semmitől sem vagyok megszabadulni. Tényleg semmitől. Ezért az összes könyv, füzet, amit ügyesen elrejtettem a ház különböző sarkaiban, az én szobámban landolt. Mivel, már akkor nem laktam otthon, így igazából nem zavart a dolog. Talán két év is eltelt, mire eljutottam oda, hogy tényleg át kell válogatnom azokat a hegyeket. A gondolat megszületésétől a tényleges tevékenységig eltelt közel egy év.

Bezárkóztam a szobámba és egész nap csak pakoltam, pakoltam. Miután befejeztem a pakolást, akkor döbbentem rá, hogy tényleg sok felesleges jegyzet, füzet, könyv volt körülöttem. Mikor végeztem a válogatással, behívtam a szüleimet és megmutattam nekik azt a kupacot, amire már nincs szükségem. Hááát, mit is mondjak. Nem is hittek a szemüknek. Az biztos, hogy én is sokkal könnyebb lettem. Viszont még nem értem a végére ennek a folyamatnak.

Vannak dolgok, amik hamarabb megérnek arra, hogy megváljunk tőle, míg mások több időt igényelnek. Marie Kondo a könyvében rámutatott arra, hogy mennyire mélyre kell még ásnom magamban, hogy tényleg el tudjam engedni azokat, amire nincs szükségem. Amit eddig nem tudtam elengedni – a régi levelek. De most már tudom, hogy nekik is menniük kell. Ja, és természetesen az egyetemi jegyzetek 80%-nak. Ezzel még lesz egy köröm. Viszont az elmém és a lelkem készen áll, már csak a megvalósítás hiányzik. Úgy gondolom, hogy a megvalósítás mindig a könnyebbik része a dolgoknak.

 

Hogyan selejtezz a saját könyveid között?

A könyvekhez, füzetekhez nagyon kötődök, ezért az elengedés nagyon nehezen ment nálam. viszont úgy gondolom, hogy ha nekem sikerült, akkor neked is sikerülhet.

Ha nem tudsz elsőre drasztikus lenni, akkor nem kell. Nem kell olyat csinálnod, ami nehezedre esik. Kezd kis lépésekkel.
A könyveink, amik körülvesznek minket, mindig egy adott élethelyzetünk tükörképei. Tegyük fel, hogy kismamaként a gyerekneveléssel és gyerekgondozással kapcsolatos könyveket vásároltál. Eltelt már 10 év, és ezek a könyvek még mindig ott vannak a polcodon. Úgy gondolom, hogy ezekre nagy valószínűséggel már nem lesz szükséged. Aztán a középiskolás könyvek. Ha még mindig tartogatsz belőlük néhányat az utókor számára, akkor ne tedd. Azokra sincs már szükséged.

KonMarie-módszer nagyon hatékony, szerintem. Össze kell gyűjteni a lakásban lévő összes könyvet egy helyre. A válogatás úgy kezdődik, hogy minden egyes darabot kezedbe veszel. Ránézel a címre, ha kell, beleolvasol. Aztán eldöntöd, hogy szükséged van-e rá, vagy sem.

A selejtezés során mindig fókuszálj a jövőre. Azzal, hogy elengeded a múltat tér teremtesz a jelennek és a jövőnek. Ha folyamatosan mindent megtartanánk, és nem selejteznék, akkor egyszer csak nem tudnál új dolgokhoz hozzájutni. Hisz, már nem marad hely, ahova az új kedvenc könyveidet tenni tudnád.

Csak azokat a könyveket, füzeteket tarts meg, amit szeretsz és BIZTOSAN tudod, hogy a jövőben is szükséged lesz rá.

 

És végezetül, melyik korszakod könyveit volt a legnehezebb elengedni?

 

Légy Te is Stresszmentes Költöző!

Kriszti