Amerika! Visszaintegetsz? – Interjú Trembácz Éva Zsuzsannával | Könyvajánló

posted in: Blog, Könyvajánló | 1

Ismét egy interjút hozok. Ez az a könyv, amit mindenkinek olvasnia kell, aki külföldre szeretne/akarna költözni. Már akkor is, ha csak egy kósza gondolat volt a külföldre költözés. A könyvet nagyon gyorsan elolvastam, alig 3 nap alatt, pedig nem vagyok egy gyorsolvasó. A mai interjúalanyom nem más, mint Trembácz Éva Zsuzsanna, az Amerika! Visszaintegetsz? c. könyv szerzője.

Okszimec Krisztina: Szia Éva Zsuzsa! Miután elolvastam a könyvedet, azonnal az volt az érzésem, hogy ezt a könyvet kellene elolvasnia minden külföldre költözőnek (még mielőtt elindul az úton), ha lenne egy felkészítő tanfolyam külföldre költözőknek, akkor ezt a könyvet tuti feltenném a listára, ha tehetném. Ez volt a célja a könyvednek?
Trembácz Éva Zsuzsanna: Jaj, ennek örülök! Köszi! Sokan mondják, hogy azért szeretik – külföldön élők – mert hasonló élményeken mennek át, és legalább rájönnek, hogy nem bennük van a “hiba”.

 

 

O.K.: A könyvben említetted, hogy blogot írsz. Ez a valóságban is megtörtént? Miért volt fontos számodra az írás?
T.É.Zs.: Elsődlegesen kapcsolattartás volt a célja, utólag rájöttem, hogy terápia.

 

O.K.: Azért választottad a blogot, hogy ne kelljen többször elmesélni a történeteket, amelyek veled megtörténtek?
T.É.Zs.: Nem, mert én szeretek emailezni, és szeretem a személyes emaileket, de valahogy belekezdtem az egyik barátnőm javaslatára, és bejött.

 

O.K.: Mennyi ideig tartott, amíg lezártad a magyarországi életedet? Tényleg 2 bőrönddel indultál el vagy azért volt, amit előre küldtél?
T.É.Zs.: Nem, tényleg két bőrönddel! Lezártam? Szerintem soha nem zártam le. Sőt, az írás nekem egy nagyon fontos kapocs Magyarországgal.

 

O.K.: A lezárást úgy értettem, hogy a hivatali dolgok: lakás eladása, lakcím, bútorok, úgy egészében a budapesti életed lezárása.
T.É.Zs.: A lakást nagyon sokáig, 7-8 évig megtartottam. Szerintem, ez is egy lelki kapocs volt, mert nagyon szerettem a kis lakásomat. Lakcímet is egy ideig megtartottam.

 

O.K.: Mielőtt véglegesen kiköltöztél D.C.-be, azelőtt voltál kint látogatóban? Megnézted-e magadnak, hogy hol is fogsz élni?
T.É.Zs.: Egyszer, de már azután hogy eldöntöttük, hogy megyek. Utólag azt gondolom, elég merész volt. Legalábbis, ha a lányom mondaná, hogy olyan országba költözik, ahol sosem járt, azt hiszem, megijednék.

 

O.K.: A könyv alapján azt éreztem, hogy az életedben fontos szerepe van az ezotériának. Néhány alkalommal olyan érzésem volt, hogy akkor most azonnal fel kell “hívnom” téged, hogy majd te tudsz segíteni. Ez honnan jött neked? Mikor kezdett el érdekelni ez a világ?
T.É.Zs.: Engem mindig is érdekelt, és volt egy szingli korszakom amikor sokat foglalkoztam az ezotériával. Számmisztika, asztrológushoz jártam, kártyát vetettem, mandalát festettem, még a tűzönjárást is kipróbáltam.

 

 

 

O.K.: Még mindig az életed része?
T.É.Zs.: Nem annyira. Amerikában nagyon hiányzott eleinte, mert ott nem igazán van jelen, mert egy nagyon racionális, észérvek mentén működő társadalomról van szó. Később elhagytam, de a spiritualitás, a meditáció megmaradt.

 

O.K.: A könyvben említetted, hogy számodra mennyire nehéz volt kifejezni az érzelmeket idegen nyelven, itt mire gondoltál pontosan? Nem jutottak eszedbe a szavak, amelyekre szükséged lett volna? Vagy inkább az adott helyzetben a megfelelő szót használni?
T.É.Zs.: Nem, inkább azt, hogy nem tudom olyan mélységig, olyan árnyaltan kifejezni magam, mintha energetikailag más minőség lenne egy lelki dologról magyarul és angolul beszélni.

 

O.K.: Mielőtt megismerted a férjedet, azelőtt gondoltál-e rá, hogy pontosan ilyen okok miatt nem szeretnél külföldi férjet, mert nem fogod tudni megosztani vele úgy az érzelmeidet, ahogyan ténylegesen belül érzed?
T.É.Zs.: Nem. Sőt, emlékszem, sokat gondolkodtam azon, hogy hova dugom majd a naplóimat, nehogy a férjem elolvassa. Az élet megoldotta, nem tudja elolvasni.

 

O.K.: A kiköltözés és a könyv megírása között eltelt néhány év. A könyv megírásához a blog adta az alapot. A bloghoz képest mennyi változás volt a könyvben?
T.É.Zs.: Sok. A blog apróbejegyzések sokasága volt, de a hátteret, a sztorit, a karaktereket fel kellett építeni, azok hiányoztak a blogból.

 

O.K.: A valóság és a könyv hol hasonlított és hol tért el a valóságtól?
T.É.Zs.: Húúú, Jessica össze van gyúrva több emberből. A férjem igazi munkájáról nem írtam. Nem léptettek elő. Gitta is több barátnőmből állt össze.

 

O.K.: Kellett-e valahol jelezni (amerikai hivatalra gondolok) a férjed munkájából kifolyólag, hogy blogot és könyvet írsz?
T.É.Zs.: Az új blogot igen és az írást is. A könyvet nem.

 

O.K.: A washingtoni élet és a könyv megírása között eltelt egy kis idő. Milyen érzés volt akkor újra elővenni életed egy szeletét, átdolgozni, feldolgozni és újra átélni? Volt tanulsága számodra?
T.É.Zs.: Nagyon jó. Ez abszolút terápia volt. Értelmet nyert, hogy nem csak a semmibe veszett az a pár év – mármint olyan szempontból, hogy van valami nyoma.

 

O.K.: A történetnek van egy folytatása. Tudnál mesélni nekem arról?
T.É.Zs.: Igen, így igaz. A könyv címe: Túró Rudi pálcikával. A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért, csak Kínában. A Kínában eltöltött éveket írtam meg és egy másfajta kultúrosokkban volt részem.
Milyen a mai Kína? Milyen érzés olyan helyen élni, ahol még eleinte elolvasni sem tudja az ember a feliratokat vagy az étlapot? Mit rejt e távol-keleti ország egy magyar lány számára?
Peking nem várja tárt karokkal a történet főhősét, aki férje munkája miatt érkezett a kínai fővárosba. Zavarba ejtőek a 17 milliós nagyvárosról szerzett első benyomások, mindent elborít a szmog és meghökkentően furcsák a szokások. Azonban a hosszan elnyúló kultúrsokk és e távoli világ lehetőségeket is kínál: az író nemcsak Peking ezerszínű arcát, piros lampionos éttermeit, a keskeny utcákban rejtőző ősi buddhista templomokat fedezi fel, hanem választ kap saját sorsát, jelenét és jövőjét kutató kérdéseire is. Komfortzónáján túlra tágítja saját határait, hogy az idegen környezetben beidegződések és társadalmi elvárások nélkül nézzen szembe önmagával.

 

 

O.K.: Éva Zsuzsa, köszönöm az interjút. Már alig várom, hogy olvashassam a történet folytatását.
T.É.Zs.: Én köszönöm a lehetőséget!

 

Éva Zsuzsa elérhetőségei:
http://avilagvegeirol.blog.hu/

https://www.facebook.com/amerikavisszaintegetsz/

 

 

  1. Zámbori Józsefné

    Gördülékeny, vicces, néha ironikus, de ok-kifejtő olvasmány, ami tényleg a valós képet adja az ottani világról…
    Mivel személyesen, ismerem a szerzőt, könnyebb beleélni magam az általa érzett gondolatokba, eseményekbe, szokásokba……
    2 hónap múlva személyesen megtapasztalhatom az ” amerikai” légkört,és szösszenetet kapok a leirtakból…
    feladat tehát : ismét elolvasni a könyvet…köszi, és puszi Zsuzsi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..